Február hónapban a Csongrád megyében piacvezető Rádió 88-ra esett a választásunk. A Rádió vezetősége megkeresésünkre úgy gondolta, hogy nem szeretne "dicshimnuszokat zengeni" a Rádió 88 16 évre visszanyúló történetéről, felépítéséről, sugárzási területeiről, hallgatottságáról és piaci helyzetéről. Ők most mást szeretnének: szeretnék a Helyrádiók oldalán keresztül egy pillanatra érzékeltetni a Tisztelt Olvasóval, hogy milyen érzés a Rádió 88 mikrofonja előtt ülni, és milyen az, amikor egyszerre több ezer ember azonosul gondolataikkal. Nézzük hát, hogyan is látják Önmagukat:

"Önmagunk - ez minden, mit adhatunk

Otthon, az autóban, a boltban, a piacon, kedvenc éttermünkben vagy éppen a fülünkben séta közben: a Rádió 88 az életünk része. Rendszerint hosszú évek gyakorlása után ülhetünk a másik oldalra, a mikrofonok és számítógépek birodalmába, a RÁDIÓ stúdióba. Első ránézésre kicsit bonyolult: nagy pult a sok potival, a mikik, villogó ledek... - kezdetben ki tudja, mire valók -, műszerek és masinák, hogy minden működjön és a legjobban szóljon. Sokan szeretnék közelről látni, megismerni, de csak keveseknek adatik meg. Természetesen nálunk ez a lehetőség is adott, hiszen a weboldalunkon élőben látható, hallható, mi zajlik nálunk. Ugyanakkor ha becsukjuk a szemünket, szabadon engedhetjük fantáziánkat, mint egy jó könyvnél. Így magunk képzelhetjük el, hogy mi is történik a Rádió 88-ban, és szinte a részévé válunk.

Lassan 6 óra: ez már az utolsó zene, aztán beszélünk. Megkezdődik a nagybetűs ADÁS! A reggeli az első megszólalásunk lesz. Hallani a folyosóról, ahogy szinte a dal ritmusára halad a lépcsőn Évi, kezében a friss hírekkel. Vagy ma mégis Nóri érkezik? Jól ismerjük mindkettőjüket, mégis elgondolkodom: vajon mosolyog-e ma, milyen ruha van rajta, ez a kopogós lábbeli megint az a szép csizma, ami a múltkor volt rajta? Mintha mondta volna, hogy fodrászhoz megy. Közben Mesi Gergőnek átadja a reggeli információkat, és nevet egyet. Hihetetlen vidám lány, így korán reggel is. Nem is tudom mit hinnék róla, ha nem dolgoznánk együtt... 3... 2... 1... vége a zenének, felgyullad a piros lámpa, és máris jöhetnek, és jönnek is a szavak. Hisz jönniük kell! Egyik gondolat követi a másikat, és már érezhető is a bizsergés: korán reggeltől késő estig több ezer fül követi figyelemmel, hogy mi is hangzik el. Közben talán elgondolkodnak, hogy milyen lehet a másik oldalon, kik ülnek ott, milyenek is valójában, és talán a legérdekesebb: Ők sosem fáradtak?

Mindannyian mások vagyunk, ez teszi kiszámíthatatlanná, mégis élményekkel telivé a rádiózást és az életet is. A rádióban csak a gondolatok, és a hangunk érzékelhető, minden más rejtve marad, de el lehet képzelni. Ez a varázs mindig ott él a "dobozban", és bátran fordulhat hozzá a hallgató. Ő tudja: a nap minden órájában érte vagyunk. Hisz ez a legkevesebb, egyben a legtöbb is, amit adhatunk: Önmagunk!"